KERESÉS search-close

Valami bűzlik az oroszlángyilkos fogorvos története körül

szerző:
2015.08.03. 16:10
A zimbabwei oroszlánt lemészároló amerikai fogorvos története pillanatok alatt változtatott mindenkit harcos állatvédővé. A közvélemény ma egy kalap alá veszi a vadászokat az orvvadászokkal, pedig a vadászat jelentősége túlmutat a puszta gyilkoláson. Ráadásul Cecil halála körül korántsem olyan egyértelmű minden, ahogy az elsőre tűnhet. Figyelem, megrázó képek!
Valami bűzlik az oroszlángyilkos fogorvos története körül
Lassan egy hete elképesztő fordulatszámon pörög a világsajtóban Cecil, az oroszlán története. A Zimbabwe egyik jelképének számító állatot egy gazdag amerikai fogorvos, Walter Palmer lőtte le és nyúzta meg, hogy aztán trófeát csináljon a fejéből. Ráadásul mindehhez állítólag lefizetett két embert, akik a lakhelyéül szolgáló nemzeti parkból kiterelték az állatot, hogy a férfi nyugodtan leteríthesse. 

Az eset óriási nemzetközi felháborodást váltott ki: ahogy az lenni szokott, előbb jöttek az állatvédők, aztán a hírességek, akik úgy érezték, meg kell szólalniuk az ügyben. Mia Farrow színésznő például odáig merészkedett, hogy nyilvánosságra hozta Palmer rendelőjének címét, és ezzel az ellentmondásos tettel ő is magára haragított egy csomó harcos jogvédőt. 

Valami bűzlik az oroszlángyilkos fogorvos története körül
Egy tüntető Walter Palmer rendelőjénél, a fogorvost gyilkosnak nevező transzparenssel.
Fotó: qz.com


Spontán tüntetések és cikkek tömkelege felháborodott újságírók tollából - a történet generálta nyilvános vita elképesztő méreteket öltött, olyannyira, hogy egyesek már azt a kérdést is felvetették, hogy miért keresnek ezek a fogorvosok ilyen jól egyáltalán. Péntekig 172 ezren írták alá a petíciót arról, hogy az Egyesült Államok adja ki Palmert Zimbabwénak. Az eset kirobbanása óta a vadásztársadalmat a kollektív bűnösség bélyege sújtja: a nagyvadakat engedéllyel kilövő vadászok a közbeszédben teljesen összemosódtak a Palmerhez hasonló orvvadászokkal. Pedig fontos különbségek vannak a kétféle tevékenység között.

A szervezett vadászutak, szafarik résztvevőinek nagyjából 30 és 50 ezer dollár közötti összeget kell letenniük az asztalra ahhoz, hogy a kívánt vadakat elejthessék. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy aki ezt kifizeti, az garantáltan hozzájut majd az áhított trófeához. A vadászat ilyenkor tökéletesen ellenőrzött körülmények között történik egy erre kijelölt zárt területen, a kísérők pedig gyakorlatilag odavezetik a vadászt az állathoz. Az International Union for the Conservation of Nature adatai szerint évente legalább 600 oroszlánt lőnek le az ilyen utak során a hobbivadászok (60%-ban amerikai turisták). 

Hogy mit gondolunk a vadászatnak erről a formájáról, amikor gyakorlatilag sportból ölhet vadat bárki, akinek van elég pénze rá, az mindenkinek az egyéni morális ítéletére van bízva. Ugyanakkor fontos látni, hogy ez a fajta vadelejtés nem pusztán a hobbivadászok gyilkolási- és trófeaszerzési vágyának kielégítését szolgálja, hanem megvan a maga ökológiai jelentősége is. 

Valami bűzlik az oroszlángyilkos fogorvos története körül
Walter Palmer oroszlántetemmel. Fotó: nydailynews.com

Pólik Sándor, a Magyar Elöltöltő Fegyveres Lövészek és Vadászok Szövetségének főtitkára szerint kettős szerepe van az ilyen típusú vadászatnak: egyrészt az állatok elejtésének díját ilyenkor visszaforgatják a vadvédelembe, másrészt bevételi forrást teremtenek ahhoz, hogy hosszabb távon is biztosítva legyen egy-egy faj fennmaradása. Paradox módon tehát az állatok szervezett keretek között történő vadászata fontos szerepet játszik az ökológiai egyensúly fenntartásában. Nem szabad továbbá elfeledkeznünk a helyi vonatkozásokról sem. Ahogy Pólik fogalmaz:

 

"Ha veszünk egy olyan nagyobb területet, ahol tilos egy bizonyos vadfajt vadászni, akkor az ott élő népesség ebben az adott vadfajban nagy valószínűséggel csak egy kártevőt fog látni, aminek hatására minden eszközzel irtják, pusztítják. Ez senkinek sem jó. A vadászat szabályozott formája nem csak az adott vadfaj érdekeit szolgálja, hanem a helyi közösségét is." 


Palmer története tehát nem azért kapott ekkora publicitást, mert a férfi megölt és lefejezett egy oroszlánt, sokkal inkább azért, mert 
 
  • gyakorlatilag egy celebbel végzett,
 
  • olyan tudományos célból vizsgált egyedet ejtett el, amin nyomkövető nyakörv volt,
   
  • és mindezt úgy, hogy korábban már összetűzésbe került a törvénnyel illegális vadászat miatt.

Magyarul Cecil halála nem azért hír, mert kivégeztek egy élőlényt, hanem mert éppen ez az állat esett áldozatul (egy állat, aminek neve van, ilyesformán sokkal könnyebb azonosulni vele), és mindezt nem jogszerűen tették, tehát orvvadászatot valósítottak meg. 

Pólik Sándor szerint tágabb értelemben véve minden olyan helyzetben orvvadászatról beszélhetünk, ahol a vadászat tárgyi vagy személyi feltételei hiányosak, tiltott eszközzel vagy módon, illetve védelem alatt álló vadfajra történik. Palmer esete tehát első ránézésre klasszikus orvvadászatnak tűnik. Néhány körülmény azonban kételkedésre adhat okot.

Palmer a pácienseinek eljuttatott körlevélben azt állítja, hogy mindvégig jóhiszeműen járt el: nem volt tudomása róla, hogy olyan állatra fog fegyvert, amelyet tilos megölni - ő csak befizetett egy vadásztúrára, és amikor elé került a vad, akkor lőtt. Kétségtelen, hogy a cég, amellyel Palmer leszerződött, hosszú ideje szervez vadászutakat, a két kísérővadász pedig ugyancsak neves szakember hírében állt, a fogorvos tehát joggal gondolhatta, hogy legális túrán vesz részt.

Az eset körülményei a szakemberekben is kétséget keltenek. 
 

"Ha valaki a médiában úgy fogalmaz ezzel az esettel kapcsolatban, hogy kicsalta a hivatásos vadász a nemzeti parkból az oroszlánt, és aztán elejtette, akkor ez így eléggé szívszaggatóan hangzik, és úgy tűnik, hogy itt valami csalárd dolog történt. De a gyakorlatban ezek a vadászatok úgy néznek ki, hogy létrehoznak etető területeket, és hogy aztán oda milyen oroszlán és honnan jön, efölött már nincsen kontrollja egy hivatásos vadásznak."


- állítja Glück Balázs, a Magyar Vadászíjász Egyesület titkára, aki szerint komplett idiótának kell lenni ahhoz, hogy valaki kísérőként tudatosan részt vegyen egy ilyen cselekményben. 

 

"Ha valakik, akkor ők pontosan tudják, hogy milyen következményei vannak egy ilyen dolognak - konkrétan a helyi jogszabályok szerint az orvvadászokat agyon is lehet lőni."


És persze nem szabad megfeledkeznünk a közösségi média erejéről sem: aki kifizet 50 ezer dollárt egy trófeáért, az utána jó eséllyel az internetre is fel akarja majd tölteni a terítékfotóit, rajta a kísérővadásszal. Így aztán ha egy kísérővadász ilyesfajta vadorzásra adná a fejét, azzal gyakorlatilag a biztos lebukást kockáztatná. 

Bár az ügy zavaros, az jól látható, hogy a média és a nemzetközi szervezetek gyakorolta nyomás hatására a zimbabwei igazságszolgáltatás minél előbb szeretne pontot tenni a végére. Az eset furcsaságát jól illusztrálja, hogy Prisca Mupfumira zimbabwei miniszter pár napja még azt sem tudta, miről van szó, amikor az újságírók faggatni próbálták az oroszlánról. Ma már ott tartunk, hogy országa a fogorvos kiadatását követeli (erre egyébként egy, az Egyesült Államokkal kötött kétoldalú megállapodás értelmében lehetőségük is van, amennyiben bebizonyosodik, hogy orvvadászatról van szó). A Palmert kalauzoló vadászok pedig időközben már előzetes letartóztatásba kerültek. Egyikük, Theo Bronkhorst, a szervező cég munkatársa azt állította a hatóságoknak, hogy Palmer vadásztúrája a tervezettnél később kezdődött, ezért eltértek az eredeti útvonaltól. A késői órákban pillantották meg az első oroszlánt, egy nőstényt, majd ezt követően bukkant fel Cecil. Az első, íjjal leadott lövés nem végzett vele, de a rossz látási viszonyok miatt a csapat felfüggesztette a keresést. Az állatra végül másnap bukkantak rá. Bronkhorst állítása szerint csak a halálos lövés után vette észre, hogy nyakörvvel ellátott egyedet kaptak puskavégre. Mikor rádöbbent, mit tettek, bepánikolt, és a nyakörvet egy közeli fán hagyta. Később bejelentette az esetet a nemzeti parkokat felügyelőszervnél, de az övet nem vitte magával. 

Valami bűzlik az oroszlángyilkos fogorvos története körül
Theo Bronkhorst, a Palmert kísérő egyik vadász.
Fotó: heavy.com


Sajtóhírek szerint az állat első megsebzése és az elejtés közt 40 óra telt el. Bronkhorst vallomása azonban ellentmond ennek. Glück Balázs úgy véli, ez az adat a történtek fényében valóban nehezen hihető. Szerinte egy sebzett állat mindig, minden körülmények között arra fog törekedni, hogy visszahúzódjon saját territóriumába. Mivel Cecilt bizonyítottan az élőhelyének számító parkon kívül lőtték le, ezért különösen nehéz elhinni, hogy az első és az utolsó lövés közt valóban 40 óra telt el - ennyi idő alatt az állatnak már saját területére kellett volna jutnia. Bronkhorst azt állítja, hogy már másnap délelőtt 9 óra magasságában megtalálták a sebesült állatot, és végeztek vele.

Elvileg az olyan esetekben, amikor egy vadász a vezetett túra során olyan állatot ejt el, amelyre nem volt engedélye, akkor az a kísérővadász felelőssége. Ennek oka elsősorban az, hogy a turista ilyenkor teljesen a "fehér vadász" gondjaira bízza magát, azaz a puskája/íja elé kerülő állatokat nem saját képességei révén hajtja fel. Az általa kifizetett összeg garantálja, hogy hozzájusson az áhított trófeához, ugyanakkor neki nem kell feltétlenül tisztában lennie a helyi viszonyokkal - az tehát, hogy Palmer egy erre kijelölt helyen, engedély birtokában nem egy szabadon vadászható példánnyal, hanem egy védett oroszlánnal végzett, elvileg nem az ő hibája. Nagyon kicsi esély van rá tehát, hogy elítéljék az ügyben, Bronkhorst és a Bushman Safaris nevű cég vezetője, Honest Ndlovu azonban már komolyan aggódhatnak, a helyi törvények alapján ugyanis nagyon súlyos ítéletre számíthatnak, ha bebizonyosodik, hogy így vagy úgy mulasztást követtek el a vadászat során.

Hogy Palmer valóban jóhiszeműen járt el, nem tudhatjuk. Annyi bizonyos, hogy a férfi korábban volt már büntetve hasonló cselekmények miatt: 2008-ban felfüggesztettet kapott, amikor kiderült, hogy hazudott egy szövetségi ügynöknek egy medve megölése kapcsán. Akkor úgy ejtette el az állatot, hogy 40 kilométerre tartózkodott attól a területtől, amelyre az engedélye szólt. A nemzeti parkokért és vadvédelemért felelős zimbabwei hivatal közleménye szerint a Bushman Safarisnak nem volt engedélye az adott időszakban a kijelölt területen arra, hogy oroszlánra vadásszanak. Bronkhorst szerint ügyfele papírjai rendben voltak, és mindenben a törvény szerint jártak el: a hibát akkor követték el, amikor nem jelentették azonnal, hogy véletlenül védett állatot lőttek le.

Időközben olyan hír is szárnyra kapott, hogy Palmer évekkel ezelőtt szexuálisan zaklatta egyik asszisztensét. A nő 1999 és 2005 között dolgozott a férfi rendelőjében, majd távozása után beperelte a fogorvost zaklatás vádjával. Palmert akkor 175 ezer dollár megfizetésére és etikai képzésen való részvételre kötelezték. A jelek szerint nem használt a tréning - jelenthetnénk ki, a két esetet azonban nem szabad összemosni.

Ahogy az is hiba lenne, ha egy ember vélelmezett bűnei alapján ítélnénk meg egy teljes szakmát és közösséget, egy egyébként vadvédelmi szempontból fontos tevékenységet. Palmer esete ugyanis jóval bonyolultabb annál, mint amilyennek elsőre tűnik.
^
18

A tartalom megtekintése csak 18 éven felüliek számára engedélyezett! Figyelem! Ez a médiatartalom kiskorúakra káros elemeket is tartalmaz. Amennyiben azt szeretné, hogy az Ön környezetében kiskorúak hasonló tartalmakhoz csak egyedi kód megadásával - azaz kiskorúak kizárása mellett – férjenek hozzá, kérjük, használjon szűrőprogramot. Szűrőprogram letöltése és további információk itt.

A tartalom megtekintése csak 18 éven felüliek számára engedélyezett!

Elmúltam 18, megnézem
Nem nekem való
!

Figyelem, a következő videó a nyugalom megzavarására alkalmas képsorokat és hanghatásokat tartalmazhat!

Megnézem
Nem nekem való